2011. szeptember 2., péntek

1.fejezet

Sziasztok Elizabeth De Noir vagyok. Robin és Maria De Noir lánya és van egy bátyjám Khaleb aki hááát olyan mint apa volt az ellőtt mielőtt megismerte volna anyát. 20 Éves én meg 15 vagyok. És azt mondja Nagyapa hogy ideje férjezmennem. Bezzeg Khalebet nem biszkálja na mindegy.
-Kicsim gyere megyünk a Macansie családhoz-kopogott anyu az ajtómon
-de anya azok olyan sznobok.
-Lehet de a fiuk most jött vissza.
-Van gyerekük?
-Van. Szóval siess.
-Rendben megyek.-ahogy leértem a 2 fiún a tollas kalapjuk van-Már megint kakast játszotok?-kacagtam
-Hé ez a legszepp kalapom-mondták egyszerre
-Nagypapi és ott lesz?
-Nem ő ma pihen.-mondta anyu
-Jé ezt is megéltük
-Ne szemtelenkedj.- Szólt rám apu
-Bocsi.-és mentünk is Sznob falvára. Út közben azon járt az eszem vajon mien lehet a fiúk, hányéves, férj, vőlegény vagy egyikse. Nem tudom mért kondolkodtam rajta na mindegy. Amint befejeztem a gondolkodást meg is érkeztünk
-Remélem velem egy idős.-mondta a bátyám
-Engem valahogy nem izgat-mondta apánk
-Inkább vadásznál igaz.-mentem odahozzá és átöleltem a derekát ő meg a vállam
-Ennyire látszik?-nevetett
-Nem csak ismerlek Apu.-adtam neki egy puszit
-Á örülök hogy megérkezdtetek.-mondta Sir Arnold Macansie
-Arnold jó újra látni-mondta apám
-Maria semmit nem változott kegyed elbűvölő mint mindig
-Köszönöm Sir Arnold
-Khaleb üdvözöllek.
-Uram.-bicentett a fejével na igen ő se kedveli őket tulzottan
-Ó csak nem  Elizabeth?-kérdezte a feleségével egyszerre
-Jó napot.-mosolyogtam ekkor bementünk ahol  egy 18 évesnek kinéző fiú  volt aki nagyon sármos volt
-Üdvözlöm önöket Jared Macansi vagyok.-mutatkozott be Jared és szeme megakadt rajtam
-Szervusz Robin De Noir vagyok ő a nejem Maria és a gyermekeink Khaleb és Elizabeth
-Szervusz Jared-köszönt a bátyám miközbe szigorúan nézett rá mert még mindig engem tüntetek ki figyelmével
-Örülök hogy megismerhetem-mosolyogtam rá
-Ugyszintén-viszonozta a geztust ezután mentünk vacsorázni ahol Khaleb és Jared közt ültem és mindenki beszélt mindenkivel
-És hány éves kegyed?-kérdezte mosolyogva
-Először is tegeződjünk úgy könnyeb a beszélgetés.
-Rendben
-És 15 esztendős vagyok. És Te?
-18.-húzta ki magát büszkén-És udvarlód van?
-Nem nincs -itt felcsillant a szeme-És jegyesed?
-Nincs apám még legalább nem piszkál hogy nősülj meg.-nevetett és én is csatlakoztam
-Adig örülj engem nagyapa már most piszkál hogy menjek férjhez bezzeg Khalebet nem.
-Mért ő hány éves?
-20
-Furcsa
-Elégé.
-Van kedved kilovagolni még világos van?
-Persze örömmel.-villanyozóttam fel
-Apám Elizabethhel kilovagolnánk ha nem baj.
-Nem dehogy Robin?
-Rendben ma úgy is itt éjszakázunk.
-Vííí köszi apu-pusziltam meg. és mentünk volna
-Hé és én?-nézett rám értetlenül a bátyjám mire neki is adtam eggyett és indultunk
-Parancsolj ő itt Selena. Hűséges kanca-adta oda a ló kantárját
-És a tiednek mi a neve?
-Derek. -és már fel is patant rá ahogy én is
-Hú lovagló ruhába azért kényelmesebb-jegyeztem meg mikor az erdő szélén voltunk
-Vissza forduljunk?-kérdezte aggódva
-Nem dehogy. ÉS eddig hol voltál?
-Bécsben. Ott tanultam harcot de hazajöttem
-Apa szerint a harc az ember vérében van azt nem lehet tanítani mert ez egy ösztön és a vadászatnál is így van.
-Így figyelsz apádra?
-Dehogy csak ezt minden nap elmondja. Ahogy a klán dalát is kornyikálja.-nevettem fel és Jar is csatlakozott
-Az az a kukuri izé ugye?
-Igen az. Ne akard hallani a családomtól mert megfulsz a nevetéstől.
-Észben tartom. Viszont ideje vissza menni alkonyodik.
-Rendben-sóhajtottam amint visszaértünk a lovakat visszavezettük a karánba
-Nem is tudtam hogy a nők így tudnak lovagolni.
-Félig Merryweather vagyok és azok kiváló lovasok.-magyaráztam
-Akkor ez is a véredben van?
-Is?
-Nos apád kiváló vadász és harcos amit minden bizonnyal örököltél.
-Apától ennyit örököltem plusz a szemem.-erre belenézett mélyen a szemembe mintha a lelkemig látna
-A tiedben úgy csillog mint a csillagok az éen-bólokt mire elpirultam
-Köszönöm.-mondtam zavarban
-Nincs mit.-és bementünk a társalgóba
-Nahát alkonyatra haza is értetek?-lepődött meg apám
-Este az erdők veszélyesek.-mondta Jared
-Utálom hogy mindig van valami baj és nem lehetek este is az erdőben-mondtam mire mindenki nevetett
-Ebben rám ütöttél-mosolygott anyu
-Hát ha egyszer telis-tele van szebbnél szebb helyekkel-mondtam vágyakozóan
-Egyszer kimegyünk családostul-adta meg magát apa mert tudta hogy most ezt akartuk volna kérni anyuval
-Köszönjük-csókolta meg anya apát
-Hé kiskoru is van itt.-szólt rályuk Khaleb
-Aki már eladó sorba került.-mondta apa mire Jarednek felragyogott a szeme ami senkinek nem kerülte el a vigyelmét
-Mi?-kérdeztük egyszerre Khalebbel
-Nem adom a kishugom.-ölelt meg de úgy hogy majdnem megfullattam
-Megfolytasz.-erre elengedett-Apu én nem lennék jó feleség-ráztam a fejem
-Ezt miböl gondolod?-kérdezte Mrs.Macansie
-Nem tudom csak úy érzem.-mondtam az igazat és leültem Jared peddig mellém
-Szerintem pompás feleség fog válni belőled kicsim-mondta anya és odajött megölelni majd leült vissza papi mellé aki a másik oldalamon volt
-Mindegy ne erről beszéljünk.-erre mindenki elkezdett beszélni mindenkivel
-Húgi gyere.-mondta a bátyám mire hangtalanul követtem őt az étkező felé-Miből veszed hogy rossz feleség lennél?
-Nézd én Holdhercegnő vagyok-ezt nem említettem anyából kiszált a varázs mikor teherbe esett velem és belémszállt-Ha megtudják mindenki engem akar majd nejéül. És félek ogy milesz ha olyan férjem lesz akinek csak az számít hogy a Holdhercegnő vagyok-vallotam be neki
-Szóval inkább a férjedtől félsz-állapította meg
-Igen-ismertem el
-Akkor saját kezüleg végzek vele-szánta el magát és a szemében megcsillant az elszántság
-Köszönöm jó bátyj vagy-öleltem meg és mentünk vissza
-Elizabeth képes lennél itt élni?-kérdezte Sir Arnold
Nem tudom. Talán-nem igazán értettem mi folyik itt de mikor a szüleimre néztem rályöttem Jared megkérte a kezem a szüleimtől.
Elizabeth:




Maria:




Mrs Macansie:




2011. augusztus 31., szerda